|
|
|
Nanorobotok: A nanorobotok valójában mikro (azaz nano) méretű szerkezetek, amelyek a test belsejébe juttatva fejthetnek ki gyógyító hatást. Ennek a módszernek felbecsülhetetlen előnyei vannak olyan betegségeknél, ahol a kór ugyan lokálisan van jelen a testben, azonban nehezen elérhető, megközelíthető helyen - legyen szó akár tumorról, vérrögről, vesekőről vagy érszűkületről.  A nanorobotokat jellemzően a keringési rendszerbe juttatják, ami a robot méreteire nézve komoly korlátozásokat jelent, hiszen nem szabad megsértenie az érfalakat, illetve gátolnia a vérkeringést. A keringési rendszerbe juttatott robotnak valahogy el kell érnie a célhoz - a mozgatásra alkalmas lehet maga a véráram, de saját meghajtással is rendelkezhet. A kutatók ez utóbbit preferálják, hiszen a vérárammal való sodródás bizonytalan, ráadásul a cél elérése után célszerű lenne ottmaradni. A meghajtásra már ma is többféle megoldás létezik. William McLellan több díjat is nyert elektromotorjával, amely belefér egy 0,4 mm oldalhosszúságú kockába; létezik "hajtómű", amely nem tartalmaz mozgó alkatrészt, hanem a rajta keresztüláramló folyadékot gyorsítja elektromágneses tér segítségével; összehúzódó membránokat is lehetséges kialakítani. |
|
A nanomedicina nemcsak a biotechnológia-alapú molekuláris
medicina egyfajta folytatása, továbbfejlesztett változata, hanem a pirinyó
gépi rendszerek majdani alkalmazásával egészségünk molekuláris szintű
karbantartását is célozza.
Az emberi test legalább százezer, szövetsejtenként
nagyjából ötezer molekulafajtából áll. Kiválasztásuk és szállításuk a
nanoszintű orvosi rendszerek legfőbb feladatainak egyike. A kivitelezés
alapfeltétele, hogy a botok környezetükre vonatkozó információval
rendelkezzenek, amit különböző típusú beépített szenzorokkal (onboard
nanosensors) szereznek meg. Lehetővé teszik, hogy a biológiai molekuláris
gépektől alapvetően (leginkább architektúrájukban) eltérő szerkezetek a
környezetet, annak változásait három szinten monitorozzák: a belső
nanorobot, továbbá lokális és globális (az emberi testen belüli)
szomatikus és extra-szomatikus (testen kívüli) állapotokat. A
legszerteágazóbb - kémiai, akusztikus, elektromágneses, stb. -
stimulusokat kutatják, s derítik fel. Nanobotok tervezése De milyenek lesznek ezek a "csodatevő", és idővel sejteket gyógyító mobil nanobotok? Hogyan koordináljuk őket? Komplexek, láthatatlanok, nem érzékelhetők. Mivel az emberi testbe kerülnek, gyártásuk során főként a biokompatibilitást kell szem előtt tartani. Legcélszerűbb, ha gyémántból készülnek. A vérkeringésben és a szövetekben ténykednek, így nemcsak mozgékonynak kell lenniük, hanem hatékony navigációs rendszerre lesz szükségük. A testen belüli navigációban, molekulák és sejtek gyors azonosításában, lokalizációjukban a legkülönbözőbb szenzorok segédkeznének. A tároló-rendszerből molekulákat és atomokat szállítanak a működésben lévő (számítógép által irányított) manipulátoroknak, azaz a tervezésnél a - felettébb hatékony - szállító alrendszerről se szabad megfeledkezni. A sejteket teleszkóppal ellátott hosszú manipulátorok fognák és tartanák meg.  http://index.hu/tudomany/nano0621/ Ausztrál tudósok 250 nanométer átmérőjű - azaz 2-3 hajszál szélességű - nanorobotot dolgoztak ki, amely elvileg képes agyi műtéteket végrehajtani, http://krisztusa.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=61790  
|
