A MAGVETŐ EMBER (Filmötlethez keresünk egy farmot, ahol ezt ki lehetne vitelezni)
Volt egyszer egy ember, aki búzát szerett volna vetni. Kiment a völgybe földet keresni magának, de sehol sem talált olyan mezőre, ahol a gaz ne lett volna elburjánozva. Elhatározta tehát, hogy kiválaszt magának egy olyan sávot, ahol a föld jó minőségű, és megtisztítja minden kártevőtől. Lezúzta az egész parcellát, majd a szárakat felégette tűzzel, hogy még a rovarok és rágcsálók is eltűnjenek a közelből. Amikor készen lett, felszántotta a talajt, hogy termékennyé tegye a földet, ekével hasítván fel a szűz földet, amit utána maggal vetett be.
Szerencséjére jött egy nedves időszak, és hetekig szemergélni kezdett az eső, ami kikeltette a magokat, és a csírák szárba szökkenhettek. Egyik napról a másikra zöldbe ment át a táj, és a gazda ember elégedetten hajtotta álomra a fejét a közelben épített kunyhójában. A búzaszárak hamarosan kalászt növesztettek, amelyek kecsesen lengedeztek a lágy szélben.
Amikor a gazda kiment a földre, hogy gyönyörködjön a termésben, megdöbbenve vette észre, hogy a gaz is elharapódzott a búzavetésben (Lk 8,14, Mt 13,26), sőt kártevő bogarak százait látta a földön hemzsegni. Csapásokat vett észre a kalászok között, amelyek valami rágcsálók jelenlétét sugallták. A homlokát ráncolva ment haza, és gondolkodni kezdett: mi tévő legyen. A hatalmas búzatáblába nem tudott bemenni, mert letaposta volna az egészséges kalászokat is, tehát arra a következtetésre jutott, hogy meg kell várni, amíg beérik a termés.
Amikor eljött az idő, a táj már aranyszínben pompázott, és hatalmas kalászok lengedeztek a vékonyka szárak végén. Letépett egy kalászt, és szétmorzsolta ujjai között. A kalászból kövér búzaszemek perdültek ki. Elégedetten ment haza.
Másnap kihajtott a bérelt aratógépekkel, és betakarította a termést. A gép kicsépelte a búzát, a magokat szemenként elkülönítette, míg a szárakat, a kórót, a gazt, a mezei virágokat (bármilyen szépek is voltak), a bogarakat és minden mást egy halmazban kilökte magából. Amikor készen lett, a gazda behordta a búzát a csűrbe, majd a földet felgyújtotta maga után, hogy elégjen minden olyan dolog, ami nem termett gyümölcsöt, vagy nem a búzatermést segítette elő.
És ilyen Isten országa is. Mindenki, aki jó gyümölcsöt terem, felvétetik, aki pedig nem terem gyümölcsöt, elégettetik.
Mt 3,10, Lk 3,9 (Kma 2015)
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
Máté Evangyélioma 13:18-30
